Az oxigénhiányos állapot érképződésért felelős gének átírását indítja meg a daganatban, amely ennek nyomán fokozott érfejlődést kiváltó növekedési faktorokat (VEGF) bocsát ki a környezetébe. A környező vérerek felszínén lévő receptorok ezt érzékelik, s ennek hatására az erek oldalágakat képeznek a daganat felé. Új erek jelennek meg a daganatban, érhálózata sűrűbbé válik, ami biztosítja a további növekedést. A daganat saját érellátásának kialakulásával megnő annak a kockázata is, hogy a daganatsejtek a vérrel más szervekbe elsodródva (hematogén terjedéssel) áttéteket képezzenek. Emellett a kóros erek szerkezete is eltér az egészséges erekétől, rajtuk keresztül a daganatellenes hatóanyagok is kisebb hatékonysággal jutnak el a tumorsejtekhez.
Az érújdonképződést gátló (VEGF-gátló, anti-VEGF) terápiák lényege: gátolják, hogy az érképzést ösztönző VEGF célba érjen és újabb erekkel támogassa a daganat táplálék-utánpótlását, valamint hozzájárulnak a még nem eléggé érett, kóros erek visszafejlődéséhez is. Vastagbélrák és végbélrák esetén az érfejlődésgátló kezeléseket kemoterápiával kombinálják, hogy a daganatellenes kezelést hatásosabbá tegyék.
A daganatok érfejlődésének gátlását nem lehet bármikor alkalmazni, ennek lehetőségét az áttétes vastagbélrák kezelési protokolljában pontosan meghatározták. A VEGF-gátló kezelés – miként egyetlen más kezelés sem – nem egyformán hat mindenkinél: a tumorok többféle stratégia mentén biztosítják tápanyag-ellátásukat, így az érfejlődésgátló kezelések is eltérő hatásosságúak lehetnek az egyes betegeknél.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
